Kolossé Efezustól kb. 180 km-re feküdt keletre. A szomszéd városokkal – Laodicea, Hierápolisz – közösen a kis-ázsiai textilipar fontos központja volt.
Pál nem járt Kolosséban, az ottani helyzetről Epafrász tájékoztatja. A levél célja a terjedő tévtanításokkal (gnoszticizmus) szemben a tiszta ige hirdetése.
Pál ezt a levelét is fogságból írja. Valószínűsíthető helye Róma, keletkezésének ideje Kr. u. 59-60 év.
Jézusban felismerhetjük a láthatatlan Istent, hiszen a Jézus az Ő képe felénk. Krisztus hatalma túlnyúlik minden határon, hiszen minden őáltala és őérte lett.
Az egyház megjelenik, mint Krisztus teste, és ennek a testnek a szolgálatáért Pál vállal minden gyötrelmet.
Pál fellép a tévtanítók tanításával szemben, akik az emberek szája íze szerint prédikálnak és nem Krisztust hirdetik, pedig Krisztus az egyedüli út Istenhez.
Csak Jézuson keresztül van teljes bűnbocsánat, mivel a bűneinket életével megváltotta.
Felhívja Pál a figyelmet a Krisztusban megváltozott életre, amely minőségében különbözik a Krisztus előtti élettől. Ahogy a fény különbözik a sötétségtől, úgy az új ember élete is a régi ember életétől.
A keresztyén családnak adott „házirend”-ben is a családon belüli kapcsolatokat a szeretet járja át.
A levél végén a munkatársak említése mutatja, hogy Krisztus evangéliumának hirdetése nem egyemberes feladat, hanem a Jézus által mutatott példából kiindulva csapatmunka, ahol mindenkinek megvan a saját feladata, amelyet legjobb tudása szerint Lélekkel áthatva végez.
Nézzünk egy igeverset:
„Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból. Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek Isten kegyelmét.” (Kol 1, 5-6)
Miről is van szó?:
„…tökéletesen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében. Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre.” (Kol 1, 9b-11)
„a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” (Róma 5,5)
A fenti versek szinte egybefogják a hit, reménység, szeretet hármast.
És mindez nem tőlünk van, hanem már elő van készítve számunkra a mennyben.
Hát nem csodálatos, hogy nem kell kitalálnunk újra és újra a módot ahhoz, hogy Istenhez eljussunk. Már el van készítve!
Honnan lehet ezt tudni? Az igazság beszédéből.
Akik hallják és befogadják az igazság beszédét, azok gyümölcsöt teremnek és növekszenek.
Miben növekedjünk?
„Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2Péter 3, 18)
Mi is úgy olvassuk a Bibliát, mint az igazság beszédét?
Higgyük el, hogy innen és csak innen növekedhetünk.
Márpedig az, aki nem növekszik az megrekedt és nem tudja betölteni az Istentől kapott küldetését.
Nem mondhatjuk azt, hogy nem volt lehetőségünk megismerni az igazság beszédét.
Ott van a polcunkon. De ott van a szívünkben?
Ki is Jézus valójában?
„Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1, 15-17)
Pál itt egy gyülekezeti himnusz idéz, amelyben Krisztust állítja a mindenség középpontjába.
„Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.” (Kol 2, 9-10)
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (János 1, 1-3)
„Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk. Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit.” (János 1, 8-10)
Számunkra mennyire egyértelmű az Atya és a Fiú kapcsolata.
De azt, hogy ez így van nem tudja mindenki elfogadni.
Jehova tanúi ezzel a résszel bizonyítják, hogy Jézus teremtmény, és azért egyszülött, mert az Atya egyedül őt teremtette közvetlenül, minden más teremtéshez már a Fiút használta az Atya.
Mi kinek tartjuk Jézust? Teremtménynek, vagy Teremtőnek?
Ez fontos kérdés, mert ennek megfelelően viszonyulhatunk hozzá.
Szerintem volt célja a teremtésnek. Nem mi emberek, nem is az angyalok, hanem maga Jézus Krisztus. Mindent hozzá viszonyítva érdemes vizsgálnunk.
Az ember Isten képmására teremtetett, de ez a teremtés Jézusban ment végbe és így mondhatjuk:
„Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róma 6, 8)
Ez az a reménység, amely megtartja az életünket és felkészít az örök életre.
Az emberi gondolkodás állandóan akadályokat állít fel:
„Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” (Kol 2, 16-17)
Mindent Istenhez viszonyítva érdemes nézni.
„A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen Isten befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa. Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róma 14, 1-8)
„Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem csak ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az.” (Róma 14, 14)
„Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és azok, akik megismerték az igazságot. Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, mert Isten igéje és a könyörgés megszenteli.” (1Tim 4, 3-5)
Mégis Pál mondja azt, hogy vannak olyan esetek (beleérzés a másik emberbe), amikor jó nem élni ezzel a szabadsággal:
„Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.” (1Kor 8, 13)
Krisztusban újra szabadok vagyunk.
Ne süllyedjünk le a törvényesség szolgaságába és ne tetszelegjünk a látszat szerinti kegyességbe.
Ne keverjük össze a böjti önmegtartóztatást és a látszat szerinti kegyességet.
A böjt épít, hiszen felül tudok emelkedni a földi testem kívánságán.
Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” (Máté 6, 16-18)
A látszat kegyesség a vallásosság alapja.
Talmi, hamis képet fest.
Az emberek kegyét és elismerését keresi, pedig az semmire való.
Egyedül Isten mércéje a mérvadó. Ő pedig Krisztusban rejtett el minket, hogy vele együtt tudjunk élni.
Vélemény, hozzászólás?