Újabb bálvány született: itt a robotpap

„Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával. Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon. Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön, nem beszélnek, hordozni kell őket, mert menni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak sem rosszat, sem jót.” (Jeremiás 10, 3-5)

A Jeremiás által leírt bálványszobor már a múlté lehet a mai technikai újdonságok mellett. Az újabb bálványok járnak, beszélnek és tudással vannak ellátva. Nincs már akadálya annak, hogy robot pap várja az érkező híveket. A japán Kiotóban van egy buddhista templom, ahol ez valósággá vált. A robot pap arcán és karján bőrszínű borítás van, ábrázata Kannonra, a kegyelem istennőjére hasonlít. A buddhista pap szerint nagyszerű az a lehetőség, hogy a robotok örökké élhetnek.  Nem istenkáromlás a szolgálatba helyezésük, és valószínű, hogy ez a csodálatos lehetőség minden vallást el fog érni. De van már olyan lengyel fejlesztésű robot eszköz, ami a vallást beviszi az otthonokba, és nem kell templomba járni. A fejlesztő szerint ez nagyon hasznos lehet pl.  a járványos időszakban. A robotba beprogramozták az összes katolikus dogmát és tanítást, lehet előtte gyónni, tud imádkozni , és párbeszédre is képes. Ugyanígy a Robo-Rabbi. Bármilyen kérdésre válaszol, ami felmerül a zsidó hitéletben, és nap 24 órájában rendelkezésre áll.  A fejlesztők úgy gondolják, hogy a robot papok alkalmazásával a hitélet még jobban beleágyazódik a minden napokba, és ami közelebb visz Istenhez, az csak jó lehet.

Valójában pont olyan bálványok ezek is, mint amilyeneket az emberek évezredek óta  készítenek a vallásos tevékenységükhöz. Modern formába öntve, a vallás és a mesterséges intelligencia egyesítése. Algoritmusok vezérlik, és nem az Isten Szentlelke! Mégis olyan, mintha lelke lenne, egy kifinomultan veszélyes csapda, ami által az ember újra csak imádhatja kezeinek csinálmányát. A Biblia sokat szól arról, hogy mi történik, ha az emberek bálványokkal foglalkoznak az élő Isten helyett: ítéletet és halált vonnak magukra. Benyomva a robot pap indítógombját, az élőktől elszakadva, bekerülünk a mesterséges térbe, egy látszólagos, és halott világba. Nem az élő Istennel, nem Jézus Krisztussal és nem a Szentlélekkel találkozunk.     

Gyermek voltam, amikor kezdett jobban elterjedni a televízió. Emlékszem, amint a felnőttek azon tanakodtak, hogy a tévé egy olyan eszköz, ami előképe lehet a Jelenések 13, 15 leírásának: „Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába, hogy megszólaljon a fenevad képmása, és hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse.”  Volt, aki kihúzta a tévét konnektorból, letakarta egy vastag pokróccal, és megszabadult a készüléktől. Mostanra, a különféle képernyők elözönlötték a világot, hozzászoktatva mindenkit a virtuális térhez, ellopva az időt attól, hogy kapcsolatban legyünk az élő Istennel, és személyes megértéseket kapjunk Tőle.  Közben a fenevad szája egyre jobban harsogja a maga hazugságait, és propagandáit a készülékeken keresztül.

Habakuk próféta szerint: „Mit használ a bálványszobor? – hiszen csak szobrász formálta! Mit ér az istenszobor? – hamis útmutatást ad! Bár bíznak benne, aki megformálta, csak néma bálványt készített. Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! – és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne!”  ( Hab 2, 18-19 )  A Jelenések 13,15 arról számol be, hogy a fenevad képébe lélek adatik, és szólni is fog. Óriási előrelépés történik a bálványfejlesztés terén! Annyira élethű ez, hogy hozzá képest az eddigi bálványszobrok csak szántóföldi madárijesztőknek tűnnek.

A bálványokhoz való masszív ragaszkodást Isten figyelmeztető csapásai sem törik meg. „ A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak, és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.” (Jel 9, 20-21 )

Ézsaiás jól látta, hogy mi lesz végül a bálványok sorsa. „ Bebújnak majd a sziklabarlangokba és a föld repedéseibe az Úr félelmes fensége és méltósága elől, amikor fölkel, hogy megrémítse a földet. Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevérnek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy leboruljon előttük.” ( Ézsaiás 2, 19-20 )

A sok mindent lehet gépiesíteni, de Isten az evangélium hirdetését nem robotokra, hanem emberekre bízta. Jézus Krisztus sem virtuálisan, hanem személyesen vállalta értünk a szenvedést a kereszten, mi pedig személyesen Őt akarjuk követni, nem a robotot.

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*