Pál levele a rómaiakhoz

„Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk, általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet, akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai.” (Róma 1, 1-6)

Pál apostolnak ez a levele az első a kánonban, habár időrendben nem ez az első. Valószínűleg terjedelme és fontossága miatt került a levelek élére.

Pál a levelet Korinthusban írta Kr. u. 56-59 körül. Az ok a levél megírására, hogy bejelentse a gyülekezetnek az érkezését. Egy olyan keresztyén gyülekezetnek, amelyet nem Ő alapított.

A levél fő témája az evangélium, a megigazulás. Ennek köszönhetően mind Augustinus, mind a lutheri reformáció számára a legfontosabb újszövetségi könyv volt.

A levél első része a megigazulásról szól (1-11 fejezet), amelyre minden ember rászorul bűnössége miatt.

Kiemeli Pál, hogy a kiválasztottság nem a külső jellemzőkben mutatkozik meg (körülmetéltség), hanem abban, hogy követi-e valaki híven Isten parancsait.

Az emberiség megigazulása nem emberektől van. Isten rendezte úgy, hogy Jézus tökéletes áldozatát elfogadva ingyen kegyelemben részesíti a hívőket, akik életüket teljesen Istennek rendelik alá.

A megigazulás Istennel való megbékélést jelenti, ahol a dicsekvés központja maga az Isten, valamint az Isten által adott megpróbáltatás.

Ahogy Ádám, mint első ember útján jött a bűn Isten teremtett világába, úgy Jézus, mint egyetlen tökéletes ember váltsága által újra megnyílik az út Isten felé.

Jézus feltámadása óta a kegyelem állapotában vagyunk, ahol az igazságnak kell szolgálni, ha szentek akarunk lenni.

Isten Lelke ígéret szerint közöttünk van, és akik kapják a Lelket, azok Isten fiai, tehát Jézussal együtt örökösök. Isten döntése (kiválasztása) megelőzte az emberek döntését. Először Isten küldte el Krisztust, mint Messiást az emberek megváltására, és a megváltás utáni megtérés adatott az embereknek.

Isten szeretete jelent meg Jézus halálában és a kiválasztottakat ettől a szeretettől más semmi sem választhatja el. Ezek az emberek már Istenéi.

Pál előadja a szomorúságát, hogy Isten eredetileg kiválasztott népe nem követi őt a krisztusi úton, ezért fordul a pogányokhoz, az ígéret gyermekeihez, akikben megtalálja Jézusban az igazi rokonait. Ugyanezt mondta Jézus Jeruzsálemben, hogy azok az Ő igazi rokonai, akik cselekszik az Isten parancsait.

Isten szabad, szuverén kegyelmével emel fel minket. Nem cselekedetek által, nem erőfeszítés által érhetjük el Istent, hanem ingyen kegyelemből kaphatjuk azt meg.

Habár Izráel nem lett elvetve, viszont elesésük szükségszerű volt, hogy Isten kegyelme a választott nép után az ígéret szerint minden népre kiterjedjen.

A következő rész erkölcsi tanításokat tartalmaz arról, hogyan kell a keresztyén embernek viszonyulnia Istenhez, az emberekhez, és a hatalomhoz. Az engedelmesség az a legjobb út ahhoz, hogy Isten méltó szolgái lehessünk.

A levél befejező része már a leendő útitervet vázolja, ajánlásokat ad a gyülekezetnek és óvja őket a hamis tanításoktól.

Nézzük meg ezt a rész közelebbről:

„Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.” (Róma 1, 26-27)

Hogy is van ez?

„Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.
Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.
És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok.” (Róma 1, 24-31)

„Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” (3Mózes 18,22)

„Mielőtt azonban lefeküdtek volna, a város férfiai, a sodomaiak körülvették a házat: ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnak, és azt mondták neki: Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd háljunk velük! Lót kiment hozzájuk a bejárathoz, de az ajtót bezárta maga mögött, és ezt mondta: Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat! Van két leányom, akiknek még nem volt dolguk férfival: kihozom őket hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok! De ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mivel hajlékomban kerestek oltalmat!” (1Mózes 19, 4-8)

Isten Igéje itt egyértelműen állítja, a homoszexuális cselekedetekben résztvevők nem örökölhetik az Isten Országát.

Manapság mintha Szodoma napjait élnénk. Az kerül kárhoztatásra, aki az isteni normák szerint él. Még ebben a helyzetben is erőt kell vennünk magunkon és meg kell látnunk a másik emberben Isten képmását. A bűnt kell utálnunk és nem a bűnös embert.

Jézus azért jött, hogy a bűnösöket megváltsa és megbocsássa a bűneiket. Szeretettel és ne megvetéssel forduljunk a megtévedt embertársunk felé. Ne felejtsük el, hogy a szeretetet bízta ránk Jézus és nem az ítélkezést.

Mi a helyzet Izraellel?

„Azt kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt vádat emel Izráel ellen: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem.” (Róma 11,1-6)

Még mindig Isten kiválasztott népe!

„Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.” (Róma 11, 17-18)

„Hiszen ha te a természeted szerinti vadolajfáról levágattál, és természeted ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább be fognak oltatni a saját olajfájukba azok, akik természetük szerint odatartoznak!” (Róma 11, 24)

„Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a népek teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, amint meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó, eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.”” (Róma 25-27)

„És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak pecséttel megjelölve Izráel fiainak minden törzséből:” (Jelenések 7,4)

Ne legyünk szemellenzősök. Izrael elbukása a javunkra volt, de Isten ígéretei nem mennek kárba. Izrael megtért maradéka üdvözülni fog remélhetően velünk együtt.

Nem véletlen, hogy a Sátán minden téren támadja Izráelt, hiszen ma is az ÚR kiválasztott népe és az ígéretek örököse. Ez nem változott meg.

Antiszemitizmus helyett inkább áldjuk az ÚR-at, hogy Jézus áldozatával a kegyelmét ránk is kiárasztotta. Izráellel nem vetélytársak vagyunk, hanem örökösök.

A megváltozott élet:

„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12, 1-2)

Mi a megváltozás lényege?

Odaszánjuk teljes személyiségünket Istennek és hűségesen szolgálunk embertársaink felé szeretettel, ami Isten kezdettől meglévő tulajdonsága.

Képmutatás nélküli szeretet:

„A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. 2őt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róma 12, 9-21)

„A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róma 13,10)

„Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja.” (Róma 14,19)

„Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” (Róma 15,2)

Ez nem csak elmélet!

Nem könnyű a fenti szövegeknek megfelelni. Az elménk megváltozása nélkül lehetetlen. Ezért mondja az ige: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” (2Kor 5, 17)

Igen, csak Jézus áldozatát elfogadva, és a Szentlélek segítségét kérve változhatunk meg. Nem kicsit, hanem radikálisan. Úgy, hogy gyümölcsöket teremjünk mások megsegítésére!

Persze van, aki mellettünk állt, áll és a jövőben is így lesz:

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 9, 38-39)

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*