Pál második levele a thesszalonikaiakhoz

Ezt a levelet Pál Kr. u 50-ben, vagy 51-ben írta, mivel az első levél nem érte el azt a hatást, amiért tollat ragadott. A gyülekezet továbbra sem tud megbirkózni az Úr eljövetelének kérdésével.

Ebben az időben általános volt az a nézet, és ezt az első levélben Pál sem cáfolta, hogy Krisztus második eljövetele bármely pillanatban bekövetkezhet. Sok gyülekezetben már a munkát is abbahagyták, mindenüket eladták. Ahogy telt az idő és Krisztus második eljövetele váratott magára, úgy nőtt az elégedetlenség és a meg nem értés.

Ebben a helyzetben szükség volt egy második magyarázó levélre, amely pontosabban megmagyarázta a gyülekezetnek a visszajövetel értelmezését.

Mivel az első levél óta személyesen nem tudott találkozni a gyülekezettel, ezért levél formájában küldte el a gondolatait Pál.

Pál felszólítja a gyülekezet, hogy maradjon józan, mert Krisztus eljövetele még nincs közel. Az Ő eljövetelét még meg fogja előzni a törvénytipró (Antikrisztus) eljövetele, de ez még várat magára.

Ezt a törvénytiprót fogja Krisztus legyőzni, amely győzelem után jön el a győzedelmes visszajövetele. Addig is a gyülekezet maradjon állhatatos, és adjon mindenkor hálát az Úrnak.

Szükség van az evangélium terjedésére, ezért kéri az apostol az imaszolgálatot.

Végül felhívja a figyelmet arra, hogy a világvége várás helyett foglalkozzanak az Istennek tetsző hasznos dolgokkal, és a jó cselekedetekbe ne fáradjanak bele.

Ez a levél egy igen fontos állomása volt a korai keresztyénségnek. Ebből a levélből származó gondolatok megnyitották az utat abba az irányba, hogy a keresztyénség felkészüljön egy „ellenséges” világban való működésre és ne csak a világvége várással foglalja el magát.

Nézzünk meg az alábbi igehelyet:

„Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.” (2Thess 2, 3-4)

Értelmezés:

„Ez a király azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie.” (Dániel 11, 36)

„Emberfia! Szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy isten.” (Ez 28,2)

„És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van szükség a bölcsességre! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” (Jel 13, 16-18)

„Már a végső dolgok előtt, a mostani világkorszak kritikus helyzeteiben is látható, hogy a Gonosz hatalma történeti személyekben inkarnálódik. Pál apostol zsidó kortársai és az első keresztyének olyan személyekre gondolhattak, mint amilyen például Antiochus volt, aki a templom égő áldozati oltárára egy Zeusnak szentelt oltárt építtetett, vagy Nagy Heródesre, aki a templom bejárata fölé a római sas jelvényét helyeztette, vagy Caligulára, aki megkísérelte, hogy a templomban a saját szobrát állíttassa fel. Ezek és az ezekhez hasonló események azonban csak előjelek. A Gonosz erejének utolsó megtestesülése az Antikrisztus, az ellen-Messiás (1Jn 2:18–22; 4:3; 2Jn 7), akinek hatalmát a hitetés teszi különösen veszélyessé. Ahogy a Sátán át tudja változtatni magát világosság angyalává (2Kor 11:14), úgy erőt adhat a Törvénytaposónak hazug jelek és csodák véghezvitelére (9–10), hogy így vezesse félre és veszítse el azokat, akik nem hittek az igazságnak (11).” (Jubileumi kommentár 2353. oldal)

„Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete. Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Máté 24, 7-14)

Vigyázzunk azzal, hogy Jézus újbóli eljövetelét időponthoz rendeljük. Látjuk, hogy Pál apostol és kortársai is saját életükben várták ezt az eljövetelt.

Tudnunk kell, hogy Isten időbeosztása nem egyezik a miénkkel.

Azt viszont tudjuk, hogy a Bibliában leírt utolsó idők még előttünk vannak.

Mi van ránk bízva?

Talán annyi, hogy felismerjük az időt, ne legyünk balga szüzek és mindvégig ragaszkodjunk Jézus Krisztushoz az egyedüli megváltónkhoz.

Egy másik igevers az egyházfegyelem kérdésében segít eligazodni.

„Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a tőlünk átvett hagyomány szerint él.” (2Thess 3, 6)

Értelmezés:

„Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket.” (2Thess 3, 14-15)

„Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt. Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1Thess 5, 14-22)

„Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának, mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10, 31-33)

Mint ahogy egy kis kovász megkeleszti a tésztát, ugyanúgy a gonosz gondolat és gyakorlat is tönkre teheti egy egész gyülekezet életét.

Vigyázni kell a tiszta igehirdetésre, a tiszta életre.

Nem véletlen, hogy a református egyház az alábbi öt alapra építette fel a hitéletét:

Sola Scriptura             – Egyedül a Szentírás

Sola fide                      – Egyedül hit által

Sola gratia                  – Egyedül kegyelemből

Solus Christus             – Egyedül Krisztus

Soli Deo gloria            – Egyedül Istené a dicsőség

„A testvérek pedig még aznap éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába. Amikor megérkeztek, bementek a zsidók zsinagógájába. Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.” (ApCsel 17, 10-11)

Keresztény ember elhívása a jó cselekedetekben is megnyilvánul.

„Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.” (2Thess 3, 13)

Mi a jó cselekvése? Mi a jó?

Ami összhangban van Isten akaratával.

„és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12, 2)

„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.” (Fil 4,8-9)

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Fil 2, 3-4)

„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Máté 25, 35-36)

„A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Máté 25, 40)

„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28, 19-20)

Miért tegyek jót? Mi hasznom belőle?

Ezek a kérdések bizony feljönnek az emberekben.

Sokszor, emberi értelemmel nem lehet felfogni a jó cselekedeteknek a közvetlen hasznát annál az embernél, aki a jót cselekszi.

Nem várhat érte hálát, nem lesz tőle több, sőt akár többre is tarthatja a cselekedet miatt magát.

Ha csak magára gondol, akkor nincs igazán értelme jót tenni.

Mégis vannak olyanok, akik nem hívők és mégis jót cselekszenek. Mintha beléjük lenne plántálva a jó cselekvésének a csírája. Lelkiismeret?

És sajnos vannak olyan „hívők”, akik tudnának jót cselekedni, de valamiért nem teszik. Valami visszatartja Őket ettől? Talán nem bíznak igazán az Úrban. Talán túlságosan bizalmatlanok, vagy már megégették máskor magukat.

Pedig a jó cselekvése az az igaz hitből jön. Jakab apostol azt mondja, hogy a hit cselekedetek nélkül halott.

Sőt tovább megy: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4, 17)

Mint ahogy Máté evangéliumában is olvashatjuk: „Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Máté 25, 45-46)

Tehát hitből jövő jó cselekedet azt jelenti, hogy megértettem az értem hozott áldozat nagyságát és azt a szeretetet, amellyel Isten szeret és ezt hajlandó vagyok mások érdekében is használni.

Be the first to comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.


*