Feltehetőleg ez az utolsó irat, amelyet felvettek az újszövetségi kánonba. Egyháztudósok abban értenek egyet, ez a levél Péter apostol tekintélyes neve alatt ismeretlen szerző alkotása, amely Kr. u. II század elején keletkezett. Ez a levél is a katolikus levelek közé tartozik.
A levél célja, hogy a keresztyének figyelmét Jézus második eljövetelére irányítsa.
Minden keresztyénnek tudnia kell, hogy minden ajándékot Isten adott ingyen kegyelemből. Ezek az ajándékok segítenek megszabadulni a világ által gerjesztett kívánságoktól.
A szerző az első fejezet közepén leírja azt az utat, amely Krisztus örök országába vezet.
A szerző megerősíti, hogy az ószövetségi próféták próféciái Jézus Krisztusban teljesedtek be.
A második fejezetben a hamis prófétáktól való elfordulásra hívja fel a gyülekezetek figyelmét. Figyelmezteti az olvasót, hogy az ÚR nem hagyja szó nélkül a hamis tanítók beszédét, mert az ítélet minden korban utoléri őket. De a kegyeseket az ÚR megszabadítja.
Az utolsó időkben a csúfolódók kikezdik a hívők hitét. Isten látszólagos késedelmes ítélete Isten türelméből van. Azért, hogy lehetőséget nyújtson az embereknek a megtérésre.
Az ÚR napja nem marad el, hanem idejében eljön és az újjá teremtett világban az Isten igazsága lakozik.
A tanítvány jelleme felismerhető:
“Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.” (2Péter 1, 5-8)
Egyéb helyeken is hasonlókat olvasunk:
„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13, 35)
„…titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.” (1Thessz 3, 12)
„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek” (1Péter 1, 22)
„Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató; aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.” (1János 2, 9-11)
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” (Gal 5, 22-25)
A szeretet nélküli fellépés a másik ember felé csonka, érvénytelen, hamis.
Nem lehetünk csak szavakban keresztyének.
Amikor azt látjuk magunkon, hogy az életünk nem afelé megy, amelyet Jézus szánt nekünk, akkor tegyük a következőket:
- Lépjünk hátra egyet és szemléljük meg magunkat, szolgálatunkat az Ige fényében.
- Álljunk meg, olvassuk a Bibliát iránymutatásért.
- Imádkozzunk, hogy megérthessük, megláthassunk az ÚR akaratát az életünkben.
Csak akkor folytassuk, vagy kezdjük el a szolgálatunkat, ha arra az ÚR indít. Ne felejtsük el, hogy mi az igazi célunk.
Az igazi szemtanú vallomása:
„Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, mi hallottuk ezt a mennyből jött szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.” (2Péter 1, 16-18)
A legközvetlenebb tanítás magától az Úrtól jön:
„A gyülekezet emlékeztetése állandó igehirdetői és pásztori feladat, mert a meglankadás, elalvás olyan kisértés, amelynek a legkülönbek is áldozatul eshetnek (Mt 26:40.43.46). A gyülekezet tétlensége halálhoz hasonló állapot, amelytől fel kell támadnia. Az igehirdetés Isten ébresztő eszköze.” (Jubileumi kommentár 2465. oldal)
„Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?” (Máté 26, 40)
„Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük.” (Máté 26, 43)
„Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.” (Máté 26, 46)
„Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság” (Máté, 17, 1-2)
„Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény ragyogott fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ő pedig megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” (ApCsel 9, 3-5)
Amikor valaki az ÚR igéjét magyarázza két dolog lehetséges.
Helyes a magyarázat, vagy tévtanítás.
Néha kicsi a választóvonal a kettő között.
Keresztyénként csak egyvalami segíthet nekünk, mégpedig maga a Biblia, amely helyes olvasás és megértés következtében önmagát magyarázza. (Sola Scriptura)
Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek. (2Péter 1, 20-21)
Ha folyamatosan kapcsolatban vagyunk a Szentlélek segítségével Jézussal, akkor segít eligazodni a világban, kijelenti magát.
A végítélet pontosan akkor jön el, amikor annak meg kell lennie:
„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.” (2Péter 3, 10-13)
„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajkiáltás hangja.” (Ézs 65, 17-19)
„Mert ahogyan megmarad az új ég és az új föld, amelyen én alkotok – így szól az ÚR -, ugyanúgy megmaradnak utódaitok és a nevetek is. (Ézs 66, 22)
„Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!” (Máté 13, 40-43)
„És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.” (Jel 21, 1-2)
„Nem láttam templomot a városban, mert a mindenható Úr Isten és a Bárány annak a temploma. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány:” (Jel 21, 22-23)
Isten időszámítása más, mint az embereké.
„Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.” (2Péter 3, 8)
„Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.” (Zsolt 90, 4)
„Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Máté 24, 36)
Az új teremtésben az igazság lakik.
Azt nem tudjuk kiszámítani, hogy mikor lesznek meg ezek a dolgok.
Csak az bízatott ránk, hogy az életünk, munkásságunk Istenre mutasson másoknak is.
Jézus nem kényszerít ránk semmit. Még az eleséseinket, tagadásainkat is képes jóra fordítani.
Csak vár minket szelíden, kitartóan és kopogtat.
„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3, 20)
Meg akarjuk hallani ezt a kopogtatást?
Be akarjuk engedni az életünkbe Jézust?
Ez döntés kérdése. Halogathatjuk a döntést, de lehet, hogy késő lesz.
Ne várjuk meg azt, hogy Jézus ezt mondja nekünk is:
„Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.” (Máté 25, 12)
Vélemény, hozzászólás?