Az öt tekercs egyike, amelyet a hetek ünnepén olvastak fel a zsinagógában.
Az ókori emberek még nem voltak annyira individualisták, mint napjainkban. Az identitásukat, mint a család, a nemzetség, a nép tagjaként élték meg.
Izráelben fontos volt a nemzetség fenntartása. A gyermektelenség a nemzetség végét is jelenthette, ezért ki kellett találni valamilyen megoldást ilyen esetek kezelésére – sógorházasság.
„Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Elment ezért a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként Móáb mezején lakjon. Vele volt a felesége és két fia. A férfi neve Elímelek volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. De meghalt Elímelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával” (Ruth 1, 1-3)
A családban a családfő (férj) hozza meg a döntést, amelyet a család elfogad.
A fiúk neve előrevetíti sorsukat: Mahlón (betegeskedés), Kiljón (sorvadás).
Az idegenben töltött idő nem volt igazából sikertörténet.
Ebben a korban az, hogy három nő egyedül marad férfi támogatása nélkül szinte pusztulásra ítélt helyzet volt.
Nem lehetett más Naomi döntése, mint visszamenni a rokonságához.
Nem láncolja magához a fiai feleségeit, hanem szülei házába küldi vissza.
Ruth azonban ragaszkodik Naomihoz és a Biblia egyik legszebb vallomásával szereli le Naomi ellenkezését.
„De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1, 16-17)
„Ő azonban azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserítette sorsomat a Mindenható. Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az ÚR. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az ÚR, és bajba döntött a Mindenható.” (Ruth 1, 20-21)
Naomi még nem láthatja azt az üdvtörténeti eseményt, amelyet Isten készített el rajta keresztül. Csak nyomorúságos, megalázott volta sújtja a porba.
Naomit teljesen meg lehet érteni, hiszen egy az elmúlt egy évtized csak a megpróbáltatásokról szólt az életében. Nincs minek örülnie.
„Éppen akkor ment ki Bóáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR!” (Ruth 2, 4)
„Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” (Róma 12, 16)
„Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset.” (Ruth 2, 7)
Ruth nem azt várta, hogy kiszolgálják, hanem keményen dolgozik ott, ahol lehetősége adódik. Íg biztosítja, hogy ne haljanak éhen és ne keljen koldulásra adniuk a fejüket.
„Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Bóáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél? Hiszen én idegen vagyok!” (Ruth 2, 10)
„Bóáz így válaszolt neki: Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Fizessen meg tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” (Ruth 2, 11-12)
Boáz (jómódú gazda) nem tartozik a legszűkebb család családhoz így nem lett volna kötelessége gondoskodni Naomiról és egy idegenről.
„Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.” (Márk 10, 28-31)
„Ruth tehát Bóáz szolgálóleányainak a nyomában járva szedegetett, amíg be nem fejeződött az árpa és a búza aratása. De az anyósánál lakott.” (Ruth 2, 23)
„Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a te szolgálóleányod. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálóleányodra, mert te vagy a legközelebbi rokonunk! Ekkor azt mondta Bóáz: Áldjon meg az ÚR, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy.” (Ruth 3, 9-11)
Ruthnak nem a termete, a sudár alakja, a szép szemei ejtik rabul Boázt, hanem az odaadó életvitele. Ilyen egy derék asszony!
„Naomi akkor azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg végére nem jár még ma ennek a dolognak.”
(Ruth 3, 18)
Néha nincs más, mint alázatosan várakozni. Még akkor is, ha szinte rohannánk szét sem nézve, mert annyira elragad a hév. Ilyenkor jó egy bölcs tanács.
„De Bóáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól, a móábi Ruthot, az elhunyt feleségét is el kell venned, hogy az elhunyt nevét fenntartsd az örökségében. Erre a legközelebbi rokon azt felelte: Azt nem tudom magamra vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet, mert én nem tudom vállalni!” (Ruth 4, 5-6)
Amikor valamit bevállalunk, akkor minden részletet, kötelezettségeket és jogokat is számításba kell venni.
„Így vette el Bóáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az ÚR megadta neki, hogy teherbe essen, és fiút szült. Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál.” (Ruth 4, 13-15)
A történet vége minden tekintetben siker. Végre fia születik Ruthnak, akit Naomi is unokájának fogadhatott el megaranyozva a további életét.
Jézus nemzetségtáblájában szerepelve ez az idegen fiatalasszony említésre érdemesnek tartatott és Isten felemelte a romlásból az életre.
„A könyvet építő szándékkal írták. Nem az özvegyi hűséget, nem is Ruth „kegyességét” akarja a szerző megénekelni, hanem Isten gondviselését, valóságos vezetését akarja szemléltetni, először egy család, majd pedig egy egész nép történetében. Ruth története Isten vezetésének a története. Ezt a vezetést nem külső csodák által érzékelteti, mint a régi mondákban, hanem a szívek belső ihletésével és maguknak az eseményeknek láthatatlan irányításával.” (Jubileumi kommentár 509. oldal)
Vélemény, hozzászólás?