Róma 10,17

“A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által”
(Róma 10,17)

Rendelt ideje volt annak, ahogyan Isten a kijelentéseit közölni akarta az emberekkel. A világtörténelem eseményeit áttekintve, megfigyelhető, hogy Isten az ige terjedését fokozatosan gyorsuló tempóban, és egyre többek számára tette elérhetővé. Igaz, az egyes gyorsulások között hosszú időszakok teltek el, de mindent Isten terve, és időzítése határozott meg.

Kezdetben az emberiségnek egy nyelve, és egyféle beszéde volt. Milyen ideális állapot volt ez! (1Mózes11,1)
A Bábel torony építésénél Isten összezavarta az emberek nyelvét,és szétszórta őket a föld színén. Innentől kezdve inkább lassult egymás megértése, mert nem volt közös nyelv. Az Úr egyes kiválasztottaknak továbbra is közölte szándékait, de hosszú évszázadok teltek el, mire Isten rendelt egy hódítót, Nagy Sándort, aki egybefogta az egész keleti birodalmat a görög nyelv közös formájával, a koinéval.

Újra létezett általánosan érthető nyelv! Az információ gyorsabb terjedéséhez szükség volt sok jó útra. Róma építette meg a kövezett utakat. Olyanokat is, amelyek összekötötték keletet nyugattal. Ezek mind szükségesek voltak ahhoz, hogy a rendelt időben megfelelő gyorsasággal tudjon terjedni az evangélium. Megint hosszú évszázadok teltek el, amikor Isten újabb jelentős lökést adott a jóhír terjedéséhez.

Nem volt véletlen, hogy a reformáció terjedésével a könyvnyomtatás lehetővé tette, hogy a Biblia szélesebb körben terjedjen el. Ma már elég pár gombot lenyomni, és bárki több nyelven hozzáférhet a Bibliához. Lassan minden élő nyelven elérhető lesz legalább az evangélium. A leggyorsabb információáramlás mégis az lesz, amikor minden szem meglátja a dicsőségben visszatérő Jézus Krisztust. A nyelvi különbségek végleg megszűnnek, és végre egységben imádhatjuk az Urat.
(Zs)

Leave a comment

Your email address will not be published.

*