Timóteushoz írt két levél és Tituszhoz írt levél alkotják a pásztori leveleket, amelyek nem egyházközségeknek, hanem egyházvezetőknek szólnak. Számukra ad útbaigazítást.
Keletkezési helyük talán Róma és időpontjuk Kr. u. 62-65.
Timóteus, a kedves tanítvány igen közel állt Pálhoz, aki a levél érkezésekor az Efezusban működő keresztyén gyülekezet elöljárója volt.
Timotheus Lisztrából származik, apja görög, anyja zsidó származású keresztyén volt (ApCsel 16:1). A 2Tim 1:5-ben Pál említi Timotheus anyjának (Euniké) és nagyanyjának (Lóis) a nevét, akiknek az igazi hitére emlékezteti az apostol szeretett tanítványát. Pál, közvetlenül a második missziói útja elején, a Barnabással történt szakítás után kapja mintegy isteni ajándékként Timotheust, aki élete végéig leghűségesebb munkatársa (Fil 2:20) volt, szellemi hagyatékának örökösévé és munkája folytatójává lett. (Jubeliumi kommentár 2359. oldal)
Pál kéri Timóteust, hogy óvja meg a frissen megtérteket a hamis tanításoktól, amelyek már ebben az időben is rendszeresen felütötték a fejüket. A tévtanítók a törvény arra akarták használni, hogy a keresztyénekre olyan terheket rakjanak, amelyek elviselésére nem voltak képesek. Pál azt hangoztatja, mint más levelében is, hogy a törvény a törvény alatt lévőknek használ, nem az evangélium követőire rak terheket.
Pál bemutatja, hogy Jézus mindent felülmúló kegyelme még őrá is kiáradt, és nem megérdemelt irgalmasságban volt része. Ennek alapján Timóteust kitartásra buzdítja.
A keresztyén ember egyik legnagyobb feladata Istenhez való könyörgés minden emberért. Jókért és gonoszokért, feljebbvalókért és alábbvalókért, felebarátokért és ellenségekért. Ez azért számunkra is intő feladat.
A levélben Pál kitér a férfiak és az asszonyok viselkedésére, az egyházszervezetben betöltetendő vezető posztok iránti elvárásokra.
A keresztyén ember gyakorolja a kegyességet, mert abban megvan a jelen és az eljövendő élet ígérete.
A gyülekezet vezetője legyen a gyülekezet minden tagja szemében példa.
A levél körvonalazza a frissen kialakuló egyházi rendet, ahol minden terület vezetője feddhetetlen, a gyülekezetért részlehajlás nélkül tevékenykedő istenfélő ember.
A befejezésben a hit nemes harcának megharcolásával Isten szolgálatába ajánlja Timóteust.
„A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak.” (1Tim 1, 5-7)
Értelmezés:
„Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22, 37-40)
„A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róma 13, 10)
„Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.” (Gal 5, 6)
„És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Kor 13, 2)
Használat:
Szokták a keresztény ember életét hasonlítani egy kereszthez, ahol vertikálisan Istennel, horizontálisan embertársainkkal vagyunk kapcsolatban. Itt a legfontosabb alap, amelyre építenünk kell az a szeretet, amellyel Jézus szeret minket.
Két példa arra, hogy milyen a Jézus kínálta szeretet:
„A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.” (Róma 12, 9-11)
„Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róma 12, 18-21)
Talán úgy gondoljuk, hogy ezt nem tudjuk megtenni.
Nézzük meg mit tett Jézus a halála előtti éjszakán: gyötrődött, vért izzadt, imádkozott.
Igen, néha nehéz megtennünk az Isten által helyesnek ítélt tettet. Könnyebb visszaütni, megsértődni, elfordulni.
Könnyebb, de nem visz közelebb az örök élethez. A fenntartás nélküli szeretet az, ami elvezérel Isten országába.
Egyházi rend:
„Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe.” (1Tim 2, 11-14)
Értelmezés:
„Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.” (Efezus 5, 22-24)
„Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.” (1Kor 11, 9)
„Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél.” (1Kor 14, 33b-35)
„Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik. Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli.” (1Tim 3, 1-4)
Ez a kitétel vonatkozik a püspökre (lelkipásztor), a presbiterre és a diakónusra – a gyülekezet vezető tisztségviselőire.
Félreértés ne essék: Isten Ádám bűne miatt átkozta meg a világot.
„Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Mózes 3, 17-19)
A huszadik és huszonegyedik század a női előretörés jegyében telik el az élet minden területén. Azokon a területeken is, amelyeket a Biblia, mint az ÚR akaratának közvetítője, a férfiak számára rendel.
Úgy is mondhatnánk, hogy a nők előtérbe kerülése felülírja a Biblia igazságát.
Csak egy Biblián kívüli példa erre:
„Tanítjuk, hogy az egyházban a keresztséget asszonyok vagy bábák nem szolgáltathatják ki. Pál ugyanis kirekesztette az asszonyokat az egyházi szolgálatokból, a keresztség pedig az egyházi szolgálatok közé tartozik.” (II. Helvét Hitvallás)
A Magyar Református Egyház zsinata, a részegyházak ajánlására, egyhangúlag elfogadta, hogy a II. Helvét Hitvallás átdolgozott szövege a Magyar Református Egyház egységesen használt szövegű hitvallása legyen. A részegyházak képviselői aláírták a II. Helvét Hitvallás megerősítéséről és az új magyar fordítás elfogadásáról szóló nyilatkozatot 2017.07.24-én Debrecenben.
Mint ahogyan azonban az Újszövetség nem törvénykódex és nem ad kazuisztikát, hanem minden konkrét rendelkezése a szeretet nagy parancsának illusztrációja, úgy Pálnak ez a hallgatási tilalma is helyhez és alkalomhoz kötött. Akkor, abban a helyzetben ezt követelte az egyház szolgálatának hitele és eredményessége, amiért Pál Krisztus szerelmével buzgott. Az egyháznak azonban megvan a joga és kötelessége minden időben, hogy a nemek és nemzedékek szerepét a szolgálat érdekében úgy irányítsa, ahogyan az az evangélium érdekének és az emberszeretet parancsának legjobban megfelel. (Jubileumi kommentár 2367. oldal)
A tiszta tanítás fontossága:
„Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél.” (1Tim 4, 6)
Értelmezés:
„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” (1Tim 4, 16)
„Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból. A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat!” (1Tim 5, 21-22)
„Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. Meghagyom neked Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus alatt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. (1Tim 6, 11-14)
Milyen egy ideális elöljáró?
Mindenhol ott van, mindent Ő irányít, nincs egy perce sem, mert minden idejét a gyülekezet rendelkezésére bocsátja.
Sok ilyen lelkipásztor van, és egy idő múlva kiég, félremegy a szolgálata, kapkod és igazából semmire sincs minőségi ideje. És ez idegesíti, ami miatt teljes káoszba süllyedhet. Pedig a gyülekezet épülését szerette volna elérni.
Ebben a levélben is látjuk, hogy a gyülekezet vezetése nem csak a lelkipásztor feladata, hanem a vezető testületé.
Mindenkinek saját elhívása van az ÚR-tól. Akkor építjük igazán a gyülekezet lelki életét, ha mindenki a kapott tálentumnak megfelelően tud szolgálni.
„Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra.” (1Kor 12, 28)
Láthatjuk a Bibliából, hogy a vezető testület legfontosabb dolga a tanítványképzés, a gyülekezeti tagok megtérésének az elősegítése!
Vélemény, hozzászólás?